Mit játsszunk kint?

A benti ötletek után íme egy kinti összeállítás. Ezt is szeretnánk majd folytatni, hogy legyen egy szép repertoárunk mind benti, mind kinti játékötletekből.

1. Gyűjtsünk! 

Tobozt, makkot, kavicsot stb. a parkban, erdőben, réten, uvaron stb. A gyerekek imádnak kincset vadászni. Már csak ki kell valamit nevezni kincsnek.

2. Szedjünk virágot!

Ha van rét a környéken, szedjünk egy nagy csokor virágot, amit aztán hazaviszünk és egy vázában a lakás dísze lehet. 

3. Sétáló bingó!

Otthon megrajzoljuk minden résztvevő lapját. Kell majd látni útközben egy kék autót, egy piros autót, egy motort, egy biciklist, egy kukát, egy macskát, egy nénit stb. Elindulunk, mindenki viszi a lapját és egy tollat vagy cerutát. Amikor jön egy kék autó, aki előbb észreveszi, az húzhatja ki a listájáról. Akinek legelőször megvan minden, azt kiáltja “bingó”, és ezzel nyert.

Ugyanezt lehet játszani az autóban is, ha többen utazunk. (A vezető ne tegye! :))

4. Piknikezzünk!

Ha alkalmas az idő, ki lehet menni egy piknikezni valami parkba. Nálunk ez nagyon népszerű. Viszünk egy plédet, gyümölcsöt vagy szendvicset, és egy-két órát szépen eltöltünk a természetben, közben meg eszünk is egy jót. 

5. Vonatozzunk, buszozzunk!

Attól függően, hogy mivel nem szoktunk utazni, menjünk egy kört azzal a tömegközlekedési eszközzel, csak úgy a móka kedvéért. A gyerekeknek — lehet, hogy csak egy bizonyos korig — nagy élmény lehet a vonatozás, ha amúgy mindig csak busszal vagy autóval járnak. 

6. Házimunka, vagy ház körüli

Kint és bent egyaránt működik. Nálunk nagy kedvenc a fűnyírás — ami persze szigorúan kinti játék! 😀 . Van egy traktorunk, amit együtt vezetünk. Ábel (4 éves) apa ölében, és zötykölődünk körbe körbe az udvarban. De ha épp ki kell cserélni egy égőt, az nálunk úgy zajlik, hogy Ábellel jól előkészülünk. Először is az ilyet egy hétvégi délutánra időzítjük, amikor kellő alapossággal el tud tartani egy óra hosszat is. Ő ilyenkor hozza az összes műanyag szerszámát, felveszi az összes munkavédelmi felszerelését. Együtt odatolunk egy széket az égő alá. Én felállok, kiveszem. Leadom neki stb. Minden olyan részt, ahol ő tud érvényesülni, hagyjunk meg neki. 

Ilyenkor persze ő Bob mester, én meg valamelyik járgánya. 🙂 De lehet porszívózni szellemirtók módjára, vagy rendet rakni, úgy hogy a karjaink daruk (és pittyegünk, amikor lépkedünk) …

7. Fújjunk buborékot!

Ha nem fúj nagyon a szél, ez 10 éves korig simán tökjó elfoglaltság. Van már ezerféle bubifújó, kicsi, nagy, kerek, hosszúkás…  Nálunk ez egy örömteli félóra mindig! 

8. Akadálypálya!

Építsünk az udvaron (vagy csak jelöljünk ki) akadályályát. Valamit át kel ugrani, mást meg kell kerülni (kétszer), megint más alatt át kell bújni és van start meg cél. Aki teljesíti (nem verseny!) az otthon kap egy oklevelet. (Amit szintén közsen elkészítünk.)

9. Látok valami…

Ezt kint és bent egyaránt lehet játszani. Kint azért jó, mert közben sétálunk és nem vesszük észre, hogy már mióta sétálunk. Példa: valaki azt mondja: “látok valami zöldet és magasat.” A többiek igyekeznek kitalálni, mi lehet az. Például egy fa. Persze, alakítsuk életkortól függően a nehézségi szinteket.

10. Aszfaltkrétázzunk!

Ez nálunk leginkább úgy megy, hogy Ábel megrendeli, mi, a szülők meg rajzolunk. Traktort, fűnyírót, kombájnt, betonkeverőt… vagy szuperhősöket. Ha van elég betonfelület, akkor jó sok időt el lehet tölteni a kőre rajzolgatva. 

Folytassuk? 🙂

Mit játsszunk bent?

Van nálatok is olyan, hogy a gyerekek nyitottak lennének a közös játszásra, de jó lenne őket elkápráztatni valami olyannal, amit még sosem játszottak (vagy nagyon régen)? Nálunk ez gyakran előfordul. Ha tudunk olyat mondani, amire Ábel vagy Barni épp vevő, akkor nyert ügyünk van. Ezért van egy — folyamatosan változó — listánk, amin játékötletek vannak. A lista időről időre elavul, ahogy a gyerekek nőnek, és ahogy bizonyos játékok elveszítik az újdonság varázsát. 

De íme, ezúttal néhány beltéri ötlet, amik nálunk nagy kedvencek (vagy azok voltak):

1. Főzzünk együtt!

Az elkészítendő étel komplexitása függ a gyerek életkorától, de ez, ha jól adjuk elő, érdekes nekik és tanulnak is belőle. Fejleszti a finommotorikát és megtanulja az élelmiszerek neveit. 

2. Zenéljünk!

Építsünk dobot dobozokból, dobverőnek jó a fakanál, tegyünk fel zenét (például az I.Z.É. gyerekzenekar lemezét :P) és mehet is a buli! Be lehet öltözni rocksztároknak is! 

3. Készítsünk bábokat!

Hurkapálcika, ragasztó, filcek… más nem is kell hozzá. Kitalálunk közösen egy sztorit, amihez a szereplőket együtt megépítjük. Legyen jó extrém, a gyerekek azt szeretik. 🙂

4. Bábozzunk!

Ha vannak bábjaink, velük, de lehet építeni is még hozzájuk. Náluk valaki megy a kanapé mögé, tart egy bábelőadást. A többiek nézik, és aktívan részt vesznek. Tudod, “ooootttt vaaaaan mögöööötteeeed!” 😀 Azán csere. Nagyon jó móka ez egy esős délutánra.

5. Süssünk popcornt!

Például egy jó kis bábelőadáshoz…

6. Kártyázzunk!

Vannak egyszerű kártyajátékok már 3-4 éveseknek, például memória, és az életkoruk előrehaladtával lehet egész bonyolultakat is. Barni 6 évesen már nagyon szeretett pókerozni. De mondjuk az uno jó lehet minden korosztálynak, főleg, ha a kártyák márkázottak. A miénk Angry Birds, és ettől “sokkal jobb”. 

7. Rajzoljunk!

Életkorfüggetlen, a gyerekek mindig vevők rá. Csak jó témát kell adni nekik. Például kincsestérkép, kalózsziget vagy valami olyan, amit érdekesnek találnak. Lányoknál, gondolom, kicsit azért más lehet a téma.

8. Gyurmázzunk!

Nálunk nagyon megy a pizzát sütünk gyurmából. Valahogy úgy néz ki, hogy: piros tészta, sárga brokkoli, lila paradicsom, kék hagymák, stb. Vannak formáink, amikkel ilyesmiket lehet nyomni, meg pizzavágó, pizzásdobozka… De ha nincs, az se baj, néha cápát formázunk meg ilyeneket. 

Tipp: fel lehet turbózni a gyurmázást egy kis száraztésztával vagy hurkapálcikákkal…

9. Építsünk vonatot!

Egymás mögé rakjuk a székeket, ez a vonat. Az első a mozdony, a többi a vagonok. Valaki lehet a kalauz, más a vezető, megint más az utas… Aztán szerepcsere. 

10. Dominózzunk!

Felépítjük a sort, aztán ledöntjük (és felvesszük a telefonnak, hogy lassítva visszanézzük). Ha tud ilyet a telefonunk, mást is lehet felvenni. Labdapattogtatást, valakinek az ugrását, stb. 

Folytassuk?

Viszket a csípés?

Itt a nyár, jönnek a rovarok, pókok, és bizony “elő-előfordul”, hogy meg-megcsípnek bennünket. Legtöbbször talán a szúnyogok. Van erre egy tippünk, egy nagyon egyszerű kezelési eljárás. A legjobb fájdalomcsillapító, amivel valaha találkoztam rovarcsípés témában.

Kenj a csípésre egy csepp olíva olajat, és dörzsöld meg! Kb egy percen belül elmúlasztja a viszketést.

Tavaly nyáron rámarkoltam egy darázsra. Nyilván nem szándékosan, mert hát se neki, se magamnak nem akarnék ilyen szinten ártani. 😀 Az Élet alkalmat adott rá, hogy a szúnyogcsípésen már rengetegszer kipróbált módszert darázscsípésen is teszteljem. Ez az eset még túl kevés ahhoz, hogy nagy következtetésre jussunk, de az biztos, hogy a fájdalom gyorsan elmúlt és másnap már semmi sem látszott a csípésből. Amikor megkérdezték, hogy van, hirtelen meg sem tudtam mutatni, hol volt.

Van egy kis zöld tubusunk (IKEA), belefér kb fél dl olíva olaj. Ezt nyáron mindenhova visszük, és így sokkal egyszerűbb, mint folyton vakarózni. Ha elég pacifista vagy, még hagyhatod is szerencsétlen szúnyogot, hadd igya tele magát, aztán amikor elrepül, rákensz egyet, bedörzsölöd és minden a legnagyobb rendben.

Amúgy sem muszáj mindent agyonütni, ami a természetből felénk repül. Lehet tartani otthon egy “lepke”hálót. Nekünk van egy, amit hat éve Dóri készített egy tollasütő keretből meg fehér függönyanyagból. Amikor látunk bent egy nem kívánatos zümmögőt (légy, bögöly, szúnyog, méh, darázs…), elkapjuk és kivisszük.

Így a gyerekek azt tanulják, hogy a természet a barátunk, akire vigyázunk. Többek közt azért, mert mi is a részei vagyunk. 🙂

Szép nyarat!

Nem eszik a gyerek?

Van olyan, hogy valamit szeretnénk, hogy gyermekünk megegyen, mert hitünk szerint jót tenne neki, de ő még csak meg sem hajlandó kóstolni. Ismerős? 🙂

Rájöttünk, hogy van egy jó kis módszer. Játékká kell tenni számára. Ma egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elővettük a karácsonyi mézeskalács formázásához használt formákat. Rénszarvas, medve, csillag, hold és hasonlók. Ez amúgy egy IKEÁs készlet. Sütöttem egy krumplilepényt (recept itt), és Ábel (4 éves) nekiállt szaggatni. Olyan lelkesen végezte, hogy az sem zavarta, hogy megeszi a leeső széleket. Szaggat, szedi, eszi, szaggat, szedi, eszi. Plusz, vacsorára megevett vagy hat állatot (persze csak krumpliból), annyi krumplilepényt elfogyasztva, amennyit előtte összesen nem tudtunk belediktálni.

Egyébként korábban így szerette meg a kígyóuborkát (ott kisebb formákkal dolgoztunk — van autónk, házikónk, cápánk, hogy csak néhányat említsek). De jól működik répával, almaszeletekkel, cukkínivel vagy bármivel. Csak — és ez történt nálunk — a szülő is hajlamos elfelejteni, hogy pár hete vagy hónapja milyen jól bevált már ez a módszer.

Összegezve, csak javasolni tudjuk minden szülőnek: formázzátok a gyerek egészséges ételét mesére, mesésre. 🙂

A gyermek egója

Képzeld el, milyen érzés lenne, ha a főnökeid a füled hallatára beszélnék meg az erősségeidet és a gyengéidet? Gondolom, a dicséret jólesne, de milyen lenne ilyet hallani:

  • “Annyit hisztizik, néha kibírhatatlan!”
  • “Annyit szoktunk nevetni, ahogy esik-kel, olyan vicces!”
  • “Nagyon nem megy neki a számolás. Sose lesz jó matekos.”

Pont ugyanígy van vele a gyerek is. A te gyereked is meg az enyém is. Megszületik tiszta lappal, és utána össze kell raknia a teljes képet, hogy mi is történik vele. Ezt azokra az információkra támaszkodva tudja megtenni, amiket a környezete — elsősorban a szülei — adnak neki (mondanak, mutatnak, sugallnak). Nemcsak a világot kell így megértenie, hanem saját magát is. Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Mi az én helyem a világban? Szeretnek, nem szeretnek?

Ennek a folyamatnak a következményeképpen alakul ki az elme és az egó. Az elme az úgynevezett értelmi hamis én. Egy szabályozó mechanizmus, amely kialakít sablonokat, hogy adott helyzetekre milyen válaszokat adjon a gyerek. Jobb kézbe a kést, bal kézbe a villát. Te XY vagy. Ne igyál annyit, mert béka nő a hasadban stb.

Az egó pedig az érzelmi hamis én. Azért érzelmi, mert az alapján épül fel, hogy milyen érzéseket keltenek bennünk mások rólunk alkotott véleménnyilvánításai, és azért mert másokhoz viszonyítva láttat bennünket, “jobb vagyok-e mint az osztálytársam vagy rosszabb…” És azért hamis én, mert nyilvánvalóan nem az vagyok, akinek engem a világ tart, még csak nem is olyan, mert az csupán az ő véleményük. Mindenki egyszeri, megismételhetetlen, csodálatos, és valami olyan küldetése van az életben, ami csak rá vár, bármi legyen is az. Mégis, a legtöbb ember azzal azonosítja magát, amit gyerekkorában tanítottak neki. Például:

  • Rossz matekos
  • Én ehhez mindig hülye voltam.
  • Megmondták, nem viszem majd sokra
  • Apám szerint anyám egy k****. A nénikém szerint meg “tiszta anyja ez a gyerek” vagyok.

Nem fokozom. Minden embernek el kell érnie egy bizonyos érettséget, amire rájön, ha egyáltalán valaha megérti, hogy nem azonos a nevével, sem a titulusával, sem a testével, sem azzal a sok címkével, amiket az évek során mások ráaggattak. Főleg gyerekkorában.

Ezért tehát, fontos tudni:

Minden, amit a gyerekednek mondasz, azzal formálod az ő én-képét (egóját). Minden, amit róla a jelenlétében mondasz másoknak, azzal ugyanúgy formálod az ő én-képét.

Sokan gondolják, hogy kell szidni is a gyereket, meg rosszat is mondani róla, nehogy beképzelt legyen. Nos, a beképzeltség már egy olyan elakadás, amit a szülők mintájából tanul a gyerek. Figyelem, ő nem azt tanulja, amit mondasz, hanem ahogy élsz, érzel, viselkedsz, lüktetsz.

Szóval célszerű a gyereket nem kibeszélni a jelenlétében, ha pedig mégis ez van, akkor csak az erősségeit ecsetelni. Így lehet boldog, kiegyensúlyozott és erős felnőtt. A feladat adott. Sok sikert! 🙂